Bain

1.rész

Prológus

 

Tény, hogy a felhők felett is mindig süt a nap. Szeretném látni a napot, ahogy megcsillan a felhők felett, de ez lehetetlen, mert zuhanok. Egy magas épület tetejéről. Innen csak a felhőket látom, amik békésnek tűnnek. Sosem tűntek ennyire mozdulatlannak.Azt tartják, hogy életünk emlékei leperegnek, a szemünk előtt mielőtt meghalunk.
De rám ez nem igaz. Csakis egyetlen dolog jár a fejemben.
Rá gondolok most is. Ha időben érkezne, minden másképp alakulna. De nincs itt, én pedig zuhanok tovább. A másodpercek óráknak tűnnek, így van időm elmesélni egy apró történetet nektek. Ahogy az életemben semmi, ez a történet sem szokványos. Persze ha a sorok mögé láttok már kitalálhattátok, hogy nem rólam fog szólni. Egy lányról szól. Különös módon valaminek a végzete egy új történet kezdetét is jelenti.

1. Fejezet
Halál és születés

Azt hinnénk, hogy ez a történet is egy olyan hősről fog szólni, aki mindig helyesen cselekszik. Életének minden percét mások támogatása tölti ki. Nos, egy dologban igazunk van. Történetünk főhőse kezdetben valóban hasonló volt. Nem árulom el a valódi nevét, hisz Ő sem tenne így. Ezért nevezzük őt most Julietnek. Juliet egy hétköznap lány. Mások számára nincs benne semmi különleges, talán csak a mosolya az, ami mindenkit magával ragadott. Persze történetünk szempontjából ez nem túl jelentékeny kérdés. Szóval térjünk is rá főhősünk életének mozzanataira. Julietnek sosem volt túl szerencsés élete. Szülei eltaszították maguktól még apró gyermek korában. Saját barátságai, és párkapcsolatai sem alakultak túl kedvezően. Az egyetlen aki talán megértette Őt az a nővére volt. Persze Ő sem éppen a problémamentesség megtestesítője volt, de néha voltak hasznost tanácsai.
Egy nap Juliet és nővére épp sétálgatott a közeli parkban. Már későre járt az idő. Az utat csak a lámpák fénye világította meg. A két testvér beszélgetett, épp mindennapi problémáikat osztották meg egymással.

Viktória: - Na, mesélj milyen volt a srác?
Juliet: - Nagyon édes volt, és tényleg nagyon helyes.
Viktória: - Akkor nem értem min gondolkozol. Sokkal jobban járnál vele…
Juliet: - Végül is, tényleg. Miért is ne?
Viktória: - Talán normális életed lenne végre.
Juliet: - Lehet. De a helyem attól még nem lesz meg…
Viktória: - Majd meglesz az is. Csak bízzál magadban végre…
Juliet: - Megpróbálok.
Hirtelen egy furcsa zörej szakítja meg a társalgást.
Juliet: - Te is hallottad ezt?
Eközben egy sötét alak mozgolódott a háttérben.

A következő pillanatban Viktóriát leütötte egy sötét alak. A lány halálos sérüléseket szenvedett. Vére egyenesen Julietre fröccsent majd élettelen teste is ráesett. Mind ketten földre estek. Az alak leszedte Julietről a nővérét, majd elkezdte letépni a lány cipőjét, és nadrágját. Juliet próbált ellenállni, de nem sikerült. szerencséjére a férfit megzavarta egy távolból hallgató zaj, így leütötte Julietet. Szemei lassan lecsukódtak, majd elvesztette az eszméletét.

Juliet egy kórházi ágyon feküdt. Már nem is tudom pontosan mióta hevert ott. Gépekre volt kapcsolva melyek életben tartották. Ám hirtelen leállt a szívverése, és meghalt. Pontosabban minden jel ezt mutatta. Majd hitelen a csukott szemei kipattannak, és a jól megszokott barna árnyalatukról kék színűre változtak. Enyhén világítani kezdtek. Tanácstalanul kelt fel az ágyából.
Egy nővér ijedten rohant be a kórterembe, mivel a gépek a páciens halálát jelezték alig pár másodperce. Meglepődve tapasztalta, hogy Juliet már felülve várta az ágyon.

Nővér: - Hát ez, hogy lehet… mondja, jól van?
Juliet: - Azt hiszem nem. Furcsán érzem magam.
Nővér: - Már hívtam a doktor urat. Addig is, amíg ideér, elárulhatná végre a nevét, mivel mikor ide került nem volt önnél semmilyen személyigazoló papír.

Valamiért nem akarta valódi nevét elárulni. Talán már nem is tartotta sajátjának. Annyira másnak érezte magát a fura ébredés után. Így egy szakadt újságra pillantva állította össze az új nevét:
A címlapon az újra feldolgozott musical címe: Romeo & Juliet 
A másik oldalon: Pain of the widowed Star. Az első betű leszakadva, alatta pedig egy B betűs cím bukkant ki a mögötte lévő lapról.

Juliet: Juliet Bain…

A nővér éppen hogy félre pillantott.. Juliet pedig hirtelen el is tűnt a kórteremből. Az ablakon át surrant ki, mintha ott sem lett volna. Árnyékként járta a várost, és a környező hegyeket. Már maga sem tudta, hogy napokat, vagy heteket töltött el így. Végül egy kietlen hegyi úthoz téved. Új képességeit próbálgatta. A szikla szélén állva, komoran tekintett a messzeségbe. Haját egy hűvös szellő meglebbentette. Tekintete rideg,és merev volt mint maga a szikla amin állt. Karjait kitárta, majd egy nagy levegőt véve lehunyt szemekkel a mélybe vetette magát.
Zuhanás közben szinte semmilyen félelmet nem érzett.
Hatalmas robajjal ért földet a magaslatból alázuhanva. Ám egyetlen karcolás sem esett rajta. Csupán az országút betonja repedt meg alatta. Lassan felemelte fejét, s szemei elé tárult a közeli város látképe.
Tudta, hogy most már készen áll az új „élete” elkezdésére. Aki nem féli a halált, csak az élhet igazán.

2.Fejezet
Árnyékvilág

Juliet egy zord,és hideg téli éjszakán egykori támadójára felkutatásával kezdte tevékenységét. Órákon át fürkészte a város leghírhedtebb kocsmáinak látogatóit. Sok téves próbálkozás után, végre sikerrel járt. Rátalált arra a helyre ahol korábbi támadója iszogatott. A férfi épp hogy kilépett kilép a kocsma ajtaján újabb áldozatokra lesve felhúzta fekete kapucniját, és megbújni készült a sötétben.

Nem is sejtette, hogy Juliet már figyelte őt.
Juliet szeme kéken felvillant a közeli sikátorban. Egy pillanat alatt ott termett a férfi mögött, és rögtön meg is ragadta a nyakát. Lassan elkezdte megfojtani korábbi támadóját. Szemei egyre fényesebben világítottak. A férfi rövidesen holtan esett össze.

Juliet nem azonban érezte elégedettnek magát. Még mindig dühös volt. Nem érte be a bosszújával. Az egész világ iránt táplálta már hatalmas haragját. Így elindult az éjszakába újabb áldozatokat keresni.  Új ereje és képességei birtokában dúlta fel a várost.Épp egy parkoló autót borított fel mikor a ködből előbukkanva szembe találta magát egy elsőre ismeretlennek tűnő sráccal. Hát persze, hogy én voltam a szerencsés (szerencsétlen ) Gondolkodás nélkül megragadta a nyakam, és a falhoz szorított. Már készül lecsapni rám mikor megszóltam.

Fredd: - Te vagy az? Hát nem ismersz meg?

Julietnek hirtelen bevillan mikor nővérével utoljára beszélt. Ráébred, hogy rólam beszélgettek korábban.

Juliet: - Emlékszem rád…

Fredd: Láttam az előző mutatványod. Úgy néz ki igazak voltak a megérzéseim. Neked megvannak a képességeid, hogy rendet tegyél, és elintézd őket.
Juliet: - Talán, de ezt nem a Te dolgod eldönteni… különben is, fogalmam sincs kikről beszélsz.
Fredd: - Azokról a lényekről beszélek, akik felforgatják a világunkat. Egyre többen, és többen vannak.
Juliet: - Ez nem az én bajom. Foglalkozzanak ezzel mások, akik képesek rá…
Fredd: - De nincs más. Már csak Te maradtál. A legjobbak már mind elestek.

Eztán leterített, de nem ölt meg, csak lágyan fölé hajolt, s egy csókot nyom a számra, majd elköszönt.
Juliet:- Jó éjt Lovagom. Majd legközelebb másképp társalgunk.

A köd felé indult, s lassan eltűnt a félhomályban…

 

3. Fejezet
Új irány


Pár hét múlva…
Juliet még mindig a bosszúvágytól fűtve járta az utcákat. Pontosabban a tetőket. Fényes nappal nem szeretett a járdán közlekedni. Sosem szerette túlzottan a tömeget. Ezért inkább a háztetőket választotta.
Hirtelen fura zajra lett figyelmes. Két hatalmas teremtményt pillantott meg amint egy babakocsit toló nő felé rohannak. A nő kísértetiesen hasonlít Juliet nővérére. Talán ezért  feltámad fel benne valamiféle együttérzés. Úgy döntött, hogy a nő segítségére siet.
Nehéz leírni miféle szörnyek voltak. Egyre több féle jelent meg akkoriban a világon.
Ezek kifejezetten a veszélyesebb fajtába tartoztak.
Már csak méretükből adódóan is, a szörnyek ereje elég nagy volt. De Juliet elég gyorsan,és szokásához híven kecsesen mozgott a harc közben. Így felülkerekedett rajtuk.
De nem volt ideje pihenni (nem mintha szüksége lett volna rá) Újabb sikolyokat hallott. Egy falkányi teremtmény rohan el az utca másik oldalán. Élükön valamiféle vezér figurának tűnő különös alakkal.
Juliet utánuk eredt, kíváncsisága által vezérelve. Mint a villám úgy szökellt egyik tetőről a másikra.
Rövid üldözés után egy régi emeletes házhoz érkezett.  A szörnyeknek látszólag nyomuk veszett.
Persze, hisz valójában engem üldöztek. Fel a tetőre. Tudták, hogy mi vagyunk az utolsók. Csak úgy csalhatták ide Julietet ha elég nagy felhajtást csapnak. Az egész meg volt rendezve. Csak azzal nem számoltak, hogy mennyire elszántan tudja védeni az ember azokat akiket szeret.

Egészen a tető legszéléig követtek. Nem akartam, hogy Juliet is idejöjjön.  Kifogytam az ötletekből.
A fegyverem üres volt. Nem volt már időm újra tölteni. Amúgy is hatástalan lenne ezek ellen. Lassan a tető széléhez sétáltam. Felnéztem az égre.
„Innen csak felhőket látom. Békésnek tűnnek. Sosem tűntek ennyire mozdulatlannak.”
Tudtam mit kell tennem. Lassan, de határozottan hátra léptem még egyet.
Zuhantam. Zuhanok. Egyre lassabbnak tűnik minden. Tudom, hogy már csak néhány méter van hátra.  Lehunyom a szemem, és várom a becsapódást.  Minden sötét.
Most egy ütést érzek a hátamon.  Lelassultam.
Már nem zuhanok, de akkor mi történik?
Ahogy kinyitom a szemem Juliet arcát látom. Hihetetlen, hogy minden igyekezetem ellenére idejött. Sikerült elkapnia. Elkapott és egyenesen a szemembe bámul. A kék szemei most valahogy elhalványulnak. Egészen olyanok, mint régen. Hatalmas, kedves barna boci szemek.
Fredd: - Miért jöttél ide?
Juliet: - Mégis mit kellett volna csinálnom? Nem mondhatom, hogy már nem szeretlek. Együtt nem lehetünk, de ennyit még megtehetek.
Az egész egyetlen pillanat csak. Most szép lassan a földre tesz. Egészen közel hajol hozzám. Ahogy behunyom a szemem már el is illan. A következő pillanatban már a tetőn látom újra.

4.Fejezet
Jelen, és jövő.

Ezután Fredd is elindult a tető irányába. Juliet a legfelső emeletre érve kinyitotta a tetőtérre vezető ajtót. Lassan, finom léptekkel sétált ki a betonra. A finom léptek ellenére nem tudott elég csendesen lopakodni. Már vártak rá odafent.
Két hatalmas szörny ugrott rá. Egy a kijárat feletti teraszról, egy pedig oldalról. Nem voltak ellenfelek neki, ahogy korábban sem.

Miután végzett velük, a vezér felé akart fordulni. De az már ott állt egyenesen mögötte.
Egy hatalmas ütéssel szinte bele préselte Julietet a beton falba, majd azonnal sorozni kezdte az apró lány testét.

Vezér:- Ennyi volt apróság? Többet vártam tőled.

Juliet már éppen összecsuklott volna, mikor a vezér hatalmas kezével elkapta a nyakát, és a magasba emelte.

Vezér:- Remekül eljátszadozok veled.

Két kézzel magasba emelte testét majd a térdére csapta, végül a földre gördítette.

Ekkor ért fel Fredd is a tetőre. Tudta, hogy nem kell sok ide, csak néhány pillanatot kell nyernie. Így a jó öreg kézifegyveréért nyúltam. Célzott, és tüzelt a Vezérre. De a lövegék egyszerűen lepattant a hátáról. Annyit azért elért, hogy a Vezér felé fordult. Elterelésnek elég volt.
A hatalmas teremtmény elindult felé. A lépteitől megrepedt a beton.
Ez alatt Juliet regenerálódott. Felállt, majd szép lassan a Vezér mögé sétált. A vezér lábnyomai vájta repedésekbe lépdelt, mintha ugróiskolázna, mintha ez csak egy játék lenne. A pici talpa szinte elveszett a hatalmas gödrökben.
A Vezér már épp Fredd felé nyúlt. De Juliet elég közel ért hozzá, hogy meglepje. Megragadta a hatalmas karjait majd elkezdte hátra feszíteni. A pici talpai ezúttal a vezér hátába fúródtak, mint a lándzsák.
Juliet: - Na mi lesz nagyfiú? Csak ennyit tudsz?

Rövid vonaglás után Juliet feljebb csúsztatta lábait, majd hátulról fojtogatni kezdte a Vezért. A hatalmas ember tehetetlennek tűnt.

Juliet: - Most hogy nem tudtál meglepni, nincs esélyed. Gyenge,és puha vagy mint egy kisbaba. Hahaha

Csak egy reccsenést lehetett hallani ezután.
Hirtelen a földre rogyott,és elpusztult. Fura látvány volt. Azt hiszem ez a jelent bárkit megrémített volna. Szinte semmi emberit nem láttam ezek után Julietben. De végül is ezúttal helyesen cselekedett.
Juliet Fredd felé fordult, majd így szólt:

Juliet:  - Most Te jössz.

Lassan közelebb sétált. Már egész közel ért. Az arcát az arcához érintette. Fredd lehunyta a szemét, és félve megkérdezte.


Fredd:- Most velem is végzel?

A fülébe súgta egészen közelről.

Juliet: - Te olyan butus fiú vagy. Az előbb megmentettél, majd én téged…szóval most Te jössz megint. Találkozunk még.


Erre kinyitotta a szemét, de már nem látta sehol. Hihetetlen gyorsasággal tűnt el a helyszínről.

Epilógus

Fredd egy lánnyal sétál az éjszakában, s mesél:
- Nem tudom hová mehetett valójában. De egy biztos. Odakint jár valahol. Az éjszaka sötétjében. Néha úgy érzem figyel minket. Mindig is figyelni fog engem. Ahogy mindenki mást is.
(Eközben Juliet figyel a sötétből.)

Hogy mi a tanulság:
A világ nem fekete-fehér. Nincsenek makulátlan jófiúk,és lányok. De a rend mindig helyreáll. Ha túlsúlyba kerül a gonoszság…akkor a sötétségből  kell kiemelkednie valakinek, aki a jó ügyek szolgálatában bajnokká válik arra az időre amíg szükséges.

Ez a történet nem egy hősről szól. Csak egy lányról…Ez Juliet Bain története.
(Juliet szép lassan elsétál egy ködös sikátorba)

 

VÉGE!